Varázslatos Puglia: utazás Tarantótól Polignanóig

Puglia régió Dél-Olaszország legszebb része, az Adriai- és a Jón-tenger partján. Szinte minden pugliai település egy kis ékszerdoboz, kirándulásra és nyaralásra is tökéletes ez a vidék. Íme, egy lehetséges útvonal a felfedezésére: Taranto, Martina Franca, Locorotondo, Alberobello, Bari és Polignano a Mare. Egymáshoz közeli településekről van szó, autóval, vonattal és busszal, de akár kerékpárral is teljesíthető az összesen 140 kilométeres táv (ha az utolsó két várost felcseréled, akkor csak 110).

Taranto

A város az olasz csizma sarka és orra közti öbölben terül el, és a spártai görögök alapították, Tarasz néven. És ha már név: Tarantóról nevezték el a tarantula pókokat is, ill. Quentin Tarantino családja is innen származott el valamikor. A kopottan is hangulatos, street artban és macskában gazdag óváros épp kitölt egy kis szigetet, két csücskéről egy-egy híd vezet át a modern Tarantóba.

A képek épp azelőtt készültek, hogy egy közepesen bolond öregasszony lerángatott egy pincerendszerbe, azzal, hogy “soldati! ratata-ratata! sleeping! acqua!” Sajnos ezeket (és csak ezeket) minden helyiségben más sorrendben kiabálta, így sose fogom megtudni, hogy a katonák végül vízbe fúltak vagy csak elaludtak.

Martina Franca

Egy város fehérben. Soha ne ess kétségbe, ha szakadó esőben lekésed a csatlakozást Martina Francában! A víz csak víz, de ami szép, az szép.

A világ legkisebb bárja sajnos épp zárva volt. Bár, meglehet, hogy úgysem fértem volna be… Így viszont sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, hogy tényleg ez a legkisebb a világon, netán a körtéri Mini, a posta mellett, a Fehérvári elején – ahol, ha jól tudom, már évekkel ezelőtt ütött az utolsó záróra.

Locorotondo

Whiter shade of pale… and white… and white… Martina Franca mellett ez az ismertebb fehér város, mindössze 6 km-re az előbbitől. A fehér 50 árnyalata, avagy könnyed nyári hóvakság.

Locorotondo utcái magukért beszélnek, a fő látnivaló maga a hangulat és az összkép, de ha már itt vagy, érdemes felkeresni a Palazzo Morellit, a mennyezeti freskóiról híres, apró San Nicola templomot, valamint két további templomot, a San Giorgio Martirét és a Madonna della Grecát.

A látképért kicsit el kell távolodni a központtól, ha lesétálsz a Via S. Michele Arcangelón 200 métert a főútig, már teljesen jó.

Alberobello

La città dei trulli, azaz a trullók városa. Manófalván kő kövön marad: a tradicionális kúpos tetejű kőkunyhók a trullók, amelyekből egész negyedek épültek Alberobellóban. Már a 18. század elején kialakult itt egy “trulli mag” az erdő közepén, amiről a település a nevét kapta (Arbore bello, “gyönyörű fa”).

Buckalakó üzemmódban egyszer itt trullkodtam két égszakadás között. A trullótemplom kiváló menedék. Van sziámi trulló is, pedig az ritkább, mint a fehér trulló. It’s true, trallala!

A Valle d’Itria-szerte látható trullóknak szárazon rakott falaik vannak, azaz nincs habarcs. Építették ideiglenes és állandó lakóhelynek, raktárnak is az ültetvényeken dolgozók. Kötőanyagot a magas ingatlanadók miatt nem használtak. Ha látták a hegyről, hogy jön a finánc, gyorsan elbontották a trullót… ha elmúlt a veszély, felhúztak egy újat.

ma ketten is meg akarták venni ezt a szemléltető eszközt

A következő állomás, Puglia régió fővárosa, Bari innét 1 óra 10 perc busszal. Ha ezt a közlekedési módot választod, vedd meg a jegyedet előre, amire a helyszínen vicces módon nem az állomáson, hanem a közeli benzinkúton van lehetőség. Vagy nagyon gyorsan futsz, hogy elérd a járatot…

Bari

Everybody needs some Bari! Ide valahogy mindig visszatérek, írtam róla már többször. A Szent Miklós-templomról szóló cikk itt érhető el; a Baritól Santa Maria di Leucáig, a Salentói-félsziget legdélebbi pontjáig tartó útról meg itt: Puglia, az olasz csizma sarka.

Ezt egyszer mindenkinek látnia kell: Bari Vecchia, a megunhatatlan óváros a Strada delle orecchiettével. A tésztakészítő asszonyok az utcán gyúrják és szaggatják a hagyományos helyi pasta-fajtát, az orecchiettét (kis fület jelent). Napon szárítják, és ott helyben lehet tőlük vásárolni is.

A fokhagymás öregúr lehetne kakukktojás, de ugye a tésztához jól jön majd az áruja. Meg egy kevés olívaolaj, zöldfűszerek, esetleg pepperoncino… Ennyi elég is, nem kell túlbonyolítani. Buon appetito!

A halpiac miatt nem kell korán kelni, csak 9 körül jelennek meg az árusok. Itt maguktól a halászoktól lehet beszerezni a friss halat és egyebeket, amit épp fogtak aznak reggel.

Low budget fúziós konyha, ha valami különleges gyorskajára vágysz: a Kebaberiában, a vasútnál (Bari Centrale) van kebabos focaccia!

Átellenben, a pályaudvar előtti tér túlsó végénél áll az a ház (Corso Cavour 208), ami a Sophia Loren főszereplésével 2020-ban bemutatott Netflix-mozi, az Előttem az élet (The Life Ahead) egyik fő helyszíne volt. A videóban 00:39-nél:

A film Romain Gary (Émile Ajar álnéven írt) azonos című regényéből készült, és Loren fia, Edoardo Ponti rendezte. Az Előttem az élet-et kétszer érdemes megnézni: először mint filmet, aztán meg a felismerhető bari helyszíneket keresve. Tipp: Baritól 65 km a Pugliával szomszédos régió, Basilicata fővárosa, Matera, ahol számos híres filmet forgattak (pl. A passió, James Bond – Nincs idő meghalni).

Chiesa Ortodossa Russa di San Nicola

Amire senki sem számít: hagymakupolás orosz templom Dél-Olaszországban. Ez a Chiesa Ortodossa Russa di San Nicola, és kicsit kiesik Bari nevezetességei közül, a vasúton túli részen van. Cím: Corso Benedetto Croce 30.

Polignano a Mare

A végére hagytam Puglia egyik gyöngyszemét. Polignano a Mare igazi turistaparadicsom, mesés városképpel és kristálytiszta vizű strandokkal.

A város legfőbb vonzerejét a Bourbon-híd és az antik római híd alatt elterülő kis öböl (Lama Monachile, ahol lehet fürödni), a meredek sziklafalakon kapaszkodó házak, az azúr és smaragd színekben pompázó tenger és a grották adják. Ideális nyaralóhely.

Vigyázat, dallamtapadás! Polignano a Mare arról is nevezetes, hogy 1928-ban itt született Domenico Modugno énekes, dalszövegíró. 1958-ban vált ismertté, amikor megnyerte a Sanremói dalfesztivált a Volaréval, aminek igazából nem ez a címe, hanem Nel blu, dipinto di blu. Sőt, a Piove is az ő dala, amit viszont úgy ismerünk, hogy Ciao, ciao bambina. Modugno később parlamenti képviselő lett az Olasz Radikális Párt színeiben, szóval rendes libsi volt.

“Volare, oh, oh, cantare, ohohoho!” Én szóltam… 😃

Látogatás ideje: 2019. november, 2021. december, 2022. november, 2023. június

Hozzászólás